Szeretném nektek bemutatni a legnagyszerűbb konyhai alkotótevékenységet: a joghurt illetve görög joghurt készítését. Egyszerűsége hihetetlen, de mindenképp szükség van hozzá egy csinos görögre sok hagyományos joghurtra ...vagy csak egészen kevésre, de akkor annál több házi tejre. Igazából fogalmam sincs, miért kapta ez a fajta joghurt a görög nevet, hiszen annyi csak a lényege, hogy az eredetinél sokkal krémesebb, zsírosabb és savómentes.

 Ezt pedig a következőképpen érjük el:

Máskor marad vagy nem húsleves a vasárnapi ebédből, de nyáron egész biztosan. Mert húslevesből keveset nem érdemes főzni (3 óra főzés 1 liter levesért, na ne már!), a kánikulában viszont mindenki "inkább valami mást" enne (és ez általában az elkészülte után derül ki), így nagyon gyakran éppen csak beleütjük a kanalat, a többi feleslegessé válik. Persze le is lehet fagyasztani a még tésztamentes, finom alaplét, de én jobban szeretem 2-3 napon belül elhasználni, pl. karfiolkrémlevesbe.

 A lelkem mélyén úgy vártam, mint a messiást....hogy végre mindenhol legyek egyek, csak ne otthon....nem akarok most belemélyedni hogy miért különleges dolog akár egyik, akár másik (a nem otthon lenni és a nem otthon enni is), miért ritka, mint a fehér holló az én kimozdulásom, az pedig különösen luxuskategória, ha nem árván-egyedül, nem munkaügyben, nem hivatalba, nem orvoshoz, nem (pénzügyi helyzetünk tekintetében eltévelyedett) gyerekeimmel vásárolni, nem tömegközlekedéssel, nem 2-3 rohanós órára, hanem tényleg "csak úgy", haszontalanul, senkihez, semmihez nem alkalmazkodva léphetek le. Hogy bűntudatomat ("lenne itthon is dolgom!") csillapítsam, a kis hétköznapi kiruccanásomat emberrablásnak fogtam fel, melynek kedves férjem a kíméletlen elkövetője, indítéka pedig az egyre gyakoribb nyafogásom, hogy "unom már, hogy mindennap reggeltől estig ugyanazt csinálom."

Nem vagyok egy kötekedős alkat, de a surimi kitalálójának feltenném a nagy ábel-féle kérdést: "DE MIÉÉÉRT???"

   Mert mi is az a surimi?  

 Csak egy gondolat és már kész is. Isteni finom, üdítő leves vagy desszert, tele vitaminnal.

Nemrég a kávék világába kalandoztunk, most pedig az édességek kerülnek sorra. Lesz itt minden, A-Z-ig, azaz alapanyagoktól a kész ételig, tészták, sütik, desszertek. A képek csak illusztrációk a kérdések mellett, sok segítséget nem adnak, de kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy egyes esetekben a nyugalom megzavarására igencsak alkalmasak. :D

A kapros túrós lepény bizony nem az a sütemény, amit mindenki feltétel nélkül imád. Nálunk a kaporral önmagában is ki lehet kergetni a világból a gyerekeket és a férjet is, az pedig, hogy egy általában édesre ízesített alapanyaghoz adjuk hozzá, teljességgel nonszensz számukra. Így ezt a pitét egyes-egyedül én szeretem a családban, de annyira elvetemülten, hogy nekem édesen és sósan is jöhet. 

Ez most kicsit hasonlatos lesz anyósom kókuszkockájához ("a kihűlt tésztát felszeleteljük, a kockákat előbb csokiba, aztán darált dióba forgatjuk"), kókusz még csak említve sincs, csak a címében, és itt is épp a lelkétől, a chilitől fosztjuk meg ezt a népszerű ételt. Szerencsére a chili cseppet sem sértődékeny, a tányéron ízesítve is ugyanúgy megmutatja az erejét, mint amikor belefőzzük, így aztán a család aprajának-nagyjának fogára való lesz ez az étel is. :D

Mintha a legfinomabb, legkrémesebb eperfagyit... kanalaznám. Tökéletes tavaszi desszert egy könnyű ebéd, vacsora után. Mert ebben azért van kalória: tej, tojás, méz, cukor.

Kimérem, megkeverem, turmixolom vagy összerázom, pohárba öntöm, dekorálom-kb. ennyi egy koktél elkészítése, és most kérek elnézést azoktól, akiknek ez a szakmája, igen, tudom, hogy több ez ennél, az ördög a részletekben rejlik. ♥