Kép: Natalia Chernysheva

  Rohan az idő. Nem is olyan régen, 14 évesen mentem el otthonról, egyes-egyedül egy másik országba, és minden hazatérés valahogy úgy zajlott, mint ebben a kisfilmben. Mintha csak tegnap lett volna... Most meg nézek szét, ez tényleg velünk történik, hogy már érettségizik a lányom?! Még pislogok néhányat és lassan én leszek az a picike anyóka ott a finom leveskéjével. És akkor már én leszek az, aki valakit mindig hazavár. 

Kedves Nagy Utazó!

 Hogy menni kell, az az élet rendje, ennél csak az fájdalmasabb, ha soha semmi nem változik! De attól kezdve, hogy először útra kelsz, egy különleges képesség birtokosává válsz: a legunalmasabb hétköznapot is ünnepnappá, Anyák napjává tudod változtatni azok számára, akik benned látják életük értelmét.  Élj vele, ahányszor csak lehetőséget kapsz rá! Ilyenkor ismét gyermek lehetsz egy napra, egy estére, egy félórára. 

Ugye te is magadra ismersz ebben a rövid animációs kisfilmben?

Le retour from Natalia Chernysheva on Vimeo.

    Ha tetszett a bejegyzés, megköszönöm, ha megosztod a barátaiddal is. Ha követni szeretnél és még több érdekes és hasznos dologról olvasni, csatlakozz a Katarzis Facebook oldalához.

Egy krémsajt recept, ami évek óta le van írva a füzetemben, csak annyiból áll, hogy csöpögtessük le a tejfölt. Egy régi szakácskönyv (Nagyanyáink receptjei) szerint előtte sót, cukrot kell belekeverni, egy éjszakát állni hagyni, lehetőleg szobahőmérsékleten, és csak másnak préselni ki belőle a felesleges savót. Magyar imperiálnak nevezik, ti hallottatok már róla?

Amit viszont most szeretnék megosztani, azt nemrég tanultam, Philadelphia krémsajt házilag, ígéri a videó, de szerintem nevezzük el egyszerűen csak Krémsajtnak, még mindig jobb átlagost várni, aztán felfedezni a készítményben az imádott ízt, mint csalódni, mert mégsem egészen olyan, mint a bolti változat.

Mutatom az alapreceptet, aztán lehet kísérletezgetni az ízesítésével. Igazán "házi" természetesen csak akkor lesz, ha az alapanyagok is azok, de én most vásárolt termékekből készítettem, legközelebb házi tejföllel, joghurttal is megpróbálom.

 Hozzávalók:

• 300 g tejföl (min. 20%-os)
• 280 g natúr joghurt
• 2 teáskanál citromlé
• 1 csapott teáskanál só (ha sósra szeretnénk, például kifejezetten szendvicsekhez; de ha sütihez, akkor legfeljebb egy csipet sót tegyünk bele)

Elkészítés:

A hozzávalókat összekeverjük. Egy edénybe beleállítunk egy szűrőt, abba pedig egy sűrű szövésű textíliát, pl. vászonanyagot. Beleöntjük a tejfölös joghurtot, beborítjuk az anyag lelógó részeivel, letakarjuk egy lapos edénnyel (kisebb tányérral vagy egy csészealjjal), és lesúlyozzuk, pl. egy literes üveg vízzel vagy tele flakonnal.

Hűvös helyre tesszük, fél nap alatt lecsöpög, ekkor átszedjük egy tálkába, fűszerezzük (de natúr is nagyon finom), végül egy zárható edényben berakjuk a hűtőbe.

Ízesíthetjük zöldfűszerekkel (petrezselyem, kapor), pritamin paprikával, finomra vágott snidlinggel, fokhagymával, pirospaprikával, őrölt köménymaggal, borssal. Ti milyen ízesítéssel szeretitek a krémsajtokat? 

A május a Katarzis blog gasztro kategóriájában a házilag készíthető finomságok hónapja. Leginkább olyan élelmiszerek elkészítését mutatom be, amelyeket általában vásárolni szoktuk. Tarts velem, ha te is keresed az olcsóbb megoldásokat, de legfőképpen akkor, ha szeretnél egészségesebben, természetesebben, adalékanyag-mentesen étkezni, hacsak van rá lehetőség.

Hogy a levegőért is fizetni kell, azt már mindenki tapasztalta, aki valaha is vásárolt chipset. Különösen a kis csomagolású a "nagy meglepetés", persze értem én, hogy pénzbe kerül a csomagolóanyag, nagykernek, kiskernek is élnie kell és tulajdonképpen nem is szép dolog, hogy mérgelődök valami miatt, ami nélkül fényesen el lehet éldegélni és a megvásárlására sem kötelez senki.

  De miért is kellene lemondani róla, ha szeretjük? Burgonya, olaj, ilyen-olyan fűszer van minden konyhában, nagy chips-gyártó tudomány sem kell hozzá, egy kevés idő... az igen, különösen ha nem 1-2 darab krumpliból készül, merthogy ha egyszemélyesnél nagyobb a család, akkor bizony érdemes 70-80 dkg-ot is meghámozni. (Én most annyiból készítettem, 5-szörre sült meg, persze nem csak ennyi lett, mint itt a képen... 3-szor ennyi.)

Hozzávalók:

• 70 dkg burgonya
• 0,5 l olaj
• konyhai papírtörlő bőségesen
• tetszés szerinti fűszerek, fokhagymás-tejfölös mártogatós, ketchup

Elkészítés

• a krumplit hámozzuk meg (igyekezzünk egyforma nagyságúakat választani, hogy majd egyformán süljenek)
• uborka szeletelőn vagy káposztagyalun szeleteljük vékonyra
• mossuk meg, több léből is, amíg szinte kristálytiszta nem lesz a víz, amit leöntünk róla (hogy ehhez egyszer kell mosnunk vagy ötször, az a burgonya fajtájától függ, én most 4-szer mostam át)
• terítsünk le egy tiszta konyharuhát, és öntsük a felére a nedves szirmokat, a konyharuha másik felét hajtsuk rá, hogy felülről is felitassuk róluk a vizet (csak 1-2 sütésre valót, a többi maradjon vízben, hogy ne barnuljon.)
• közben forrósítsuk meg az olajat
• egy szelet burgonyával ellenőrizhetjük: ha belelógatjuk és azonnal sütni kezdi, akkor mehet, kezdődhet a chips-sütés
• ne zúdítsunk egyszerre sokat bele, én egyenként raktam, de nem csak annyit, amennyi szabadon úszott az olajban, egymástól távol, hanem épp kétszer annyit. Kitapasztaltam, ha nagyon keveset teszek, az csak idő- és energiapazarlás, mert 1-2 perc múlva a szirmok sokkal kisebbek, mint amikor az olajba tettem, tehát kényelmesen elfér az először soknak hitt adag is. (De ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia.) Az mindenképp fontos, hogy ne tapadjanak össze, szedjük szét, ha ragaszkodnak egymáshoz.
• 3-4 perc alatt elkészül egy sütés. Ha már a szirmok közepe sem puha, szűrőkanállal szedjük a papírtörlővel kibélelt tálba, majd onnan át egy tisztába
• az olajos papírt cseréljük, ha szükséges
• fűszerezzük kedvünk szerint

Jó étvágyat!

A május a Katarzis blog gasztro kategóriájában a házilag készíthető finomságok hónapja lesz. Leginkább olyan élelmiszerek elkészítését mutatom be, amelyeket általában vásárolni szoktuk. Tarts velem, ha te is keresed az olcsóbb megoldásokat, de legfőképpen akkor, ha szeretnél egészségesebben, természetesebben, adalékanyag-mentesen étkezni, hacsak van rá lehetőség.

Jól esne valami krémes nyalánkság, de nincs otthon mascarpone, se habtejszín? Babapiskóta se? Csak keksz, tej, tejföl. Bizony ezekből is ki lehet hozni valamit, amit bár még hamis tiramisunak is merészség nevezni, hiszen csak abban hasonlítanak, hogy ezt is rétegezzük, azt is, de a kis kávé, kis kakaó, selymes vaníliás krém gondoskodik arról, hogy ez is finom legyen, és persze jóval olcsóbb (és laktatóbb) is, mintha eredeti tiramisut készítenénk.

Hozzávalók:

• 1 főzős vaníliapuding (vagy 5 csapott evőkanál liszt, 1 tojás és vanília-aroma)
• 5 dl tej
• 15 dkg cukor
• 2 dl tejföl

• 40 dkg omlós keksz (lehet babapiskóta is, ha épp az van otthon) 
• 2 dl lefőtt, hideg, édes feketekávé
• 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
• 1 kávéskanál rum- vagy amaretto-aroma (természetesen ez elhagyható, de szerintem sokat dob az ízén)

Elkészítés

• megfőzzük a pudingot vagy a krémet, kihűtjük
• kézi mixerrel beledolgozzuk a tejfölt
• a feketekávéba belekeverjük az aromát és egy olyan edénybe öntjük, amibe könnyen tudjuk mártogatni a kekszet
• egy tálba rétegezzük- amíg tart a hozzávalókból -a kávés kekszet és a krémet. A tetejét megszórjuk kakaóporral, de én általában minden rétegre hintek egy keveset
• pár órára a hűtőbe tesszük

Jó étvágyat!

Ha van a kertetekben citromfű, és nem nagyon nézegettétek az elmúlt napokban, érdemes vetni rá egy pillantást, mert az enyém idén különösen hamar elérte azt a nagyságot, amikor már nem vétek leszedni és szörpöt készíteni belőle.

Nagyon egyszerű receptje van, az egyetlen gond vele, hogy nem "egy gondolat és már a pohárban van", mert úgy az igazi, ha egy napig vízben áztatjuk a leveleket, csak azután főzhető-fogyasztható. 

Hozzávalók:

• 1 csokor citromfű leszedegetett levelei, a felső 5-10 cm-t szárral együtt tettem bele
• 1 liter víz (nekem ennyi épp ellepte)
• 1 kg cukor
• 1 citrom
• 25 g citromsav

Elkészítés:

• a megmosott leveleket és a karikákra vágott citromot beáztatjuk a hideg vízbe, egy nagyobb fazékba, 24 órára
• másnap hozzáadjuk a cukrot, a citromsavat és 5-10 percig főzzük az egészet
• szűrön átszűrjük tiszta üvegekbe és száraz dunsztba tesszük
• a megfőtt, édes citromkarikákat elfogyasztva bár percig a mennyországban érezzük magunkat (opcionális)   :)

Én igazából elfogult vagyok ezzel a süteménnyel. A legelső találkozásunk a legbarátibb barátaim, 1-2 pohár bor és egy nagy tányér bográcsgulyás társaságában történt. 100%-os katarzis volt, feltette a koronát arra a délutánra.

 De miért pehelykönnyű, és miért nem egyszerűen túrós pite vagy túrós lepény? Nagyon egyszerű: teljesen grízmentes a túrótöltelék, és a lapja is egy élesztős omlós tészta (ez nem ugyanaz, mint a kelt tészta, inkább olyan linzeres), ezért lesz az egész tényleg pehelykönnyű. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 4 tojássárgája
• 15 dkg margarin
• csipet só
• 2-3 dkg friss élesztő vagy 1/3 tasak száraz élesztő
• csipet cukor
• 0,5 dl tej

A töltelékhez:

• 50-60 dkg túró
• 1 evőkanál liszt
• 4 tojásfehérje
• 20 dkg cukor
• egy marék mazsola (elhagyható) 
• 1 citrom reszelt héja
• 1-2 vaníliás cukor

Elkészítés

• az élesztőt langyos tejben egy csipet cukorral felfuttatjuk
• a margarint kézi mixerrel habosra keverjük a tojások sárgájával, a sóval, hozzáöntjük az élesztős tejet és hozzáadjuk a lisztet
• egy lágy tésztát kapunk, amit kétfelé osztunk
• az egyik lapot lisztezett deszkán kinyújtjuk és a laskanyújtóra feltekerve áttesszük egy sütőpapírral kibélelt tepsibe
• a másik lapot is kinyújtjuk és hagyjuk a táblán kelni, amíg elkészítjük a tölteléket:

• a tojások fehérjét habbá verjük a cukorral és a vaníliával
• beleforgatjuk a kanál lisztet, az áttört túrót, citromhéjat végül a mazsolát is

• a tölteléket ráhalmozzuk a tésztára
• befedjük a másik lappal
• megszurkáljuk néhány helyen villával 
• előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük, kb. 30-40 percig
• csak teljesen kihűlve szeleteljük 

 Rohan az idő... Nem is olyan régen fényképeztem ezt a téli utcaképet, s ma már minden üde zöld. 

Sőt! Azóta már méregzöld és néhány nap múlva már a virágzó gyümölcsfák látványa is a múlté.

 A múlt héten a saját szememmel győződtem meg arról, hogy a gyümölcsfáknál az északhoz lévő közelségnek igenis minden kilométere számít. Tőlünk két községnyire már minden fa virágban állt, nem győztem gyönyörködni a busz ablakából, de 10 perc múlva otthon csak a kopárnak látszódó bokrok, fák fogadtak. 

És 2 nap múlva láss csodát! Akárhová nézek, pattogatott kukoricával teleszórt lebegő képződményeket látok. 

Nyitnak a meggyfáink

És a körte is

Ez már egy másik körtefa, kicsilányom fotója, milyen boldog volt, hogy a méhecskének is éppen azon a virágon és épp abban a pillanatban lett dolga, amikor ő kattintott a telefonján. 

Somfánk. Már elnyitott virágokkal. Nagyon picike, erről még néhány évig nem lesz lekvárnak való.

Diófa és a "berkéje" (google szerint elfeledett szó. De jó, hogy én csak így ismerem).

A birs még lustul, ő megteheti, késő ősszel kell csak termést felmutatnia (esetleg soha nincs rajta egyetlen egészséges birsalma se :( ).

Alma. Mintha valami betegség lenne a levelein, ezt muszáj lesz szakembernek megmutatnom. 

Kinyitva már csak egészen halvány rózsaszínűek lesznek a virágok. Hol van ez a japán cseresznyefák pazarságához képest?! Halvány, szolid, kicsike. De a lényeg, hogy a mienk!

A ribizli

A szeder

Ez pedig a málna. Nyugi, én sem tudnám őket megkülönböztetni. :)

A citromfüvem. Remélem érkezek Apukának idejében szólni. Minden évben újra és újra figyelmeztetni kell, hogy a szederbokor előtt van "néhány tő akármi, ami nem gaz", azon a részen óvatosabban kaszálgasson.

Ez az árvacsalán.

Azért érdekes, mert gyerekkoromban megettük a virágja végét, picurka "mézcsepp" van benne.

A gyermekláncfű

Legalább annyit játszottunk vele, mint most a gyerekeink a mobiltelefonnal. Szedtük, fontuk nyakláncnak, karkötőnek, hajdísznek. Csíkokra hasítottuk a szárak végeit, vízbe tettük, felkunkorodtak, abból lett a bárányka. (Azt ne kérdezd, mire volt jó. Fogalmam sincs.)

Felnőttkoromban már nagyon utáltam ezt a növényt, a lányok ruháit foltossá tette, minden szoknyán, pólón, rövidnadrágon ott volt a nyoma, a szürke kis karikák. Semmilyen szer nem vitte ki az anyagból.

 Ezt az ártatlan kis kék virágot ismeritek? (Én sajnos nem tudom a nevét, valaki esetleg?) Ilyet nem volt szabad szedni, azt mondták, hogy szemölcs lesz tőle a kezünkön.  Ha-ha-ha! (gyerekként persze nem nevettem, elhittem).

Ez a réti boglárka is tiltólistás volt.

-Le ne szedd, vért fog adni a tehenetek tej helyett!-mondták nekem az okosabb gyerekek.

-De nekünk nincs is tehenünk!- mondtam én-csak mamáméknak.

-Ha egy udvaron laktok, akkor sem szabad!

És én ezt is elhittem. Soha nem szedtem ilyen virágot. Nehogy bajt hozzak valaki tehenére. :)

Ez az én kertem. Ilyen-olyan okok miatt egyelőre csak a természet gazdálkodik benne. De ő nagyon jól csinálja. Érti a dolgát!

Maradj még tavasz! Szeretünk! ♥♥♥

Amerikai káposztasalátának nevezik, de igazából holland eredetű, a holland bevándorlók által ismerhette meg Amerika. Egyesek szerint ez a népszerű gyorséttermi lánc (KFC)  "utánozhatatlan" salátája, mások szerint csak hasonló hozzá (mert abba kell még ez is meg az is, emez itt említett hozzávaló viszont egyáltalán nem kell bele), egy biztos: ez így nagyon finom, én képes vagyok önmagában is megenni belőle egy nagy tányérral. A teljesen hétköznapi hozzávalók valami isteni ízvilágot hoznak létre, rá lehet kattanni, mint a chipsre, de ez azért egy fokkal egészségesebb. 

Hozzávalók:

• 400 g fejes káposzta
• 100 g sárgarépa 
• 1 púpos evőkanál porcukor
• 0.5 teáskanál só
• 1 csapott kávéskanál őrölt feketebors
• 0,5 dl tej
• 120 g majonéz
• 1 evőkanál ecet
• 2 evőkanál citromlé

Elkészítés:

A káposztát legyaluljuk, a sárgarépát lereszeljük. Egy kis tálkában összekeverjük a majonézt a tejjel, ecettel, citromlével, fűszerekkel, porcukorral, majd a káposztára öntjük és jól átkeverjük. 1-2 órát nagyon jó, ha áll a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek. 

Szárnyas húsokhoz, rántott mindenfélékhez, hidegtálakhoz és önmagában is tökéletes saláta. 

Jó étvágyat! :)

 Biztosan ti is voltatok már úgy, hogy tortát akartatok sütni, de nem a szokásos kerek formában, hanem szögletes tepsiben és látszat alapján próbáltátok átszámítani a (például) 22 cm átmérőjű tortaformához megadott alapanyagok mennyiségét.

 Azt hiszem, valahol az általános iskola 5-6. osztályában tanítják a mértani testek területszámítását, és most nem is arról van szó, hogy nem tudnánk az erre megadott képleteket (még szép, hogy vágjuk, még ha álmunkból keltenek is), csak épp nem használjuk semmire, mert annyira bízunk a szemmértékünkben, és milyen könnyen oda a lelkesedés, ha matematikával kell kezdeni egy tortasütést. 

Hát épp ezért lehet, hogy meglepő lesz a következő eredmény.

Mese nincs, most számolni fogunk! 

Feladat:

Adva van egy 22 cm átmérőjű kerek tortaformához való recept. És adva van a te (például) 30×20 cm-es téglalap alakú tepsid. Hány tojással készüljön ebben a torta, ha a kerek formához 5 darab szükséges? (Ez a számolás csak akkor érvényes, ha vastagságra is ugyanolyan lapot akarunk sütni.)

Megoldás:

A kör területének kiszámítása: T=r²π, ahol π=3,14 (állandó), az r pedig a sugár, ami épp az átmérő fele.

A négyszög területének kiszámítása: T=a×b, ahol az a a négyszög egyik, b a másik oldala.

22 cm átmérőjű kerek tortaforma esetén az r=11 cm, a kiszámolt terület pedig 379, 94 cm².

Ha a mi tepsink egy 30×20 cm-es négyszög, akkor annak a területe 600 cm².

Nem kevés különbség! Kicsit nehéz elhinni, hogy annak a kicsi tepsinek a területe ennyivel nagyobb. Hiszen csak 4 picike sarokkal több!

Pedig ez így van, a számok nem hazudnak!

 De hogyan tudjuk ezt az adatot bevetni az alapanyagok átszámításához?

Egyszerűen! Keresztbeszorzással kiszámítjuk, hogy ez pontosan mennyivel is jelent többet. (Kerekítettem a 379, 94-et.)

Ha a 380 a 100%, akkor a 600 az 157,9% .

Eredmény, amit kerestünk:  minden alapanyagból kb. 58%-al, azaz csaknem 3/5-el kell többet venni, ez tojás esetében 3-mal több, azaz 8 darab. 

Engem meglepett ez a számítás, és talán nincs is rá szükség minden esetben, de ha biztosra akarunk menni, akkor érdemes azt a pár percet rááldozni a pötyögtetésre. 

Ha tudsz egyszerűbb számítást, bátran írd meg kommentben, minden hasznos információért hálásak vagyunk! :)

Kávés. Diós. Krémes. Gyerekkorom óta ismerem és szeretem. És kritizálom. Folyamatosan tökéletesítem.

A BAKACSÓK egész biztos, hogy a 70-es évek előtt "született", sokkal hamarabb, mint én, emiatt talán illene ragaszkodnom az eredeti recepthez az utolsó pontig-vesszőig, de mivel voltak benne nem-szeretem részletek, itt is, ott is változtattam rajta. Úgy érzem, sikerült úgy csalni, hogy az sem ízben, sem kinézetben nem ment az eredetileg megálmodott rovására.

De hogy teljes legyen a recept, leírom mindkét változatot. És hogy mi a különbség és miért variálok (már megint)?

1. A tészta. Az eredeti recept alapján mindig túl lapos volt nekem. És nehéz. Olajos a diótól. 
2. A krém. Nyers tojás kellett bele. Ez nem is lenne a gond, ha magunknak készítjük a vasárnapi ebédhez, de ez a sütemény ünnepekre is tökéletes vendégváró, lehet az a tojás a legfrissebb, ugye hogy te is félsz tőle már az ünnep második napján?!

Eredeti recept

A diós piskótához:

• 6 tojás
• 12 csapott evőkanál cukor
• 6 evőkanál forró víz
• 15 dkg darált dió
• fél tasak sütőpor
• 6 evőkanál liszt

A krémhez:

• 20 dkg vaj
• 20 dkg porcukor
• 1 nyers tojás
• 1 vaníliás cukor
• jó erősre főzött feketekávé, legalább 0,5 dl (ha a krém állaga engedi mehet akár 1 dl is)

Az én változatom

Tésztához:

(ez igazából nem is az én receptem, hanem az ún. Eszkimó lapja):

• 6 tojás
• 45 dkg porcukor
• 15 kanál erős feketekávé
• 15 dkg darált dió
• 1 sütőpor
• 24 dkg liszt

Krém:

• 30 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 2 vaníliás cukor
• 1,5 dl feketekávé
• 1 púpos evőkanál liszt
• 15 dkg kristálycukor

Elkészítés

(a piskótánál mindegy melyik receptet választod, nincs különbség, ugyanaz a folyamat)

A tojássárgáját habosra keverjük a cukorral, kanalanként hozzáadjuk a lefőtt kávét vagy a meleg vizet, majd a diót, a sütőporral elkevert lisztet, legvégül a 6 tojás keményre felvert habját is beleforgatjuk.

Sütőpapírral bélelt (vagy zsírozott-lisztezett) tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. 

Az eredeti változatban a krémhez a vajat kikeverjük a porcukorral, hozzáadjuk a nyers tojást, majd apránként a hideg feketekávét is.

Az én változatomban a kanál lisztet csomómentesen elkeverjük a feketekávéval, hozzáadjuk a kristálycukrot, a vaníliát és sűrűre főzzük. Amíg hűl meg-megkevergetjük, közben a vajat kézi mixerrel kihabosítjuk a porcukorral, végül a kávés pépet is hozzáadjuk. Ha jól kidolgozzuk, egy könnyű kávés-vaníliás vajas krémet kapunk, amivel akkor is nagyon finom lesz a süteményünk, ha nem lesz olyan vastagon a tésztán, mint az én fotómon látható.

Végül a lényeg!  :)  A krém tetejére apróra vágott pirított(!) diót szórunk.  Én a mikróban pirítottam és azért ilyen világos, mert már úgy szórtam  a süteményre, hogy a tenyerem közt ledörzsöltem róla a megpörkölődött vékony héját.