És kimaradt a címből a lényeg, hogy könnyedén!, a leveles tészta készítésére jellemző macera nélkül. Ez a francia krémes 60 perc alatt összedobható akkor is, ha nincs odahaza kész leveles lapunk. 

 Persze csak azért tavaszi, mert most épp ez az évszak fut, de hol van már az az idő, amikor zsenge zöldségeket tényleg csak tavasszal kaptunk?! És hogy a "harapnivaló grízgaluska" mit is jelent?

A madártej-szelet az egyik nagy kedvencem és ünnepekre is gyakran szoktam készíteni, mert mutatós vendégváró a tálcán és félnem sem kell, hogy nem fogy el. :D

Nem igazán kedvelem a növényi habtejszínt, viszont azt a tábort sem igazán erősítem, akik az ördögtől való dolognak tartják az ilyen készítményeket. Ha olyan sütit készítek, amelyen a habnak 3 nap múlva is állnia kell, mint a cöveknek, akkor időnként bizony ezekhez folyamodok. Azért csak időnként, mert mostanra azért rájöttem, hogy 35 %-os valódi tejszínből is lehet tartós tejszínhabot készíteni (lásd itt: Rigójancsi).

Most pedig úgy alakult, hogy egy egész liternyire szert tettem ebből a műmicsodából, 4 dl-t elhasználtam az elsődleges célra, 3 dl-t a citromos álomba (na azt soha többé nem rontom el cukrászhabbal!), aztán még mindig maradt 3 dl, amit nem szerettem volna se kidobni, se kiönteni, ezért úgy gondoltam, lesz belőle fagylalt (-10° van odakint, na és? úgyis a kétméteres forró csempekályhám mellett nyalakodom be).

Kép: pixabay

Az interneten található ezerféle nagyszerű receptet most kicsit figyelmen kívül hagyva, szeretném leírni nektek, hogyan készítem én a tejfölös csirkepaprikást és az egyik leginkább hozzáillő köretet, a nokedlit.

A készen vásárolt lapokat megtöltjük isteni kakaós tojáskrémmel és kész is van a sütemény. 

A krém receptjét szomszédasszony barátnőtől kaptam, kicsit puhítja, de nem lágyítja el a lapokat (épp együtt vásároltunk, amikor kifaggattam), 17 éves nagyfia oldalról hozzászólt a témához:

 "Úh, ilyet anyu sokszor csinál, nagyon imádom, de ez az ostya kevés lesz, ezt egyedül megeszem!" :D

"Ez a kedvenc kajám!"-állapította meg idén már másodszor a férjem, miközben élvezettel pakolta be a szerintem is fenséges kolozsvári káposztámat.-"Ilyet én is fogok majd készíteni, írd csak le gyorsan a receptjét!"

A néphagyomány szerint ma éjfélkor véget ér a farsangi időszak, azt hiszem ezzel a különleges fánkkal sikerült méltóképp búcsúztatnom. Illetve csak a neve és a tálalása az, ami különleges a papanasi-nak (ejtsd: pápánás), a román túrógombócnak, de ha vettek egy pillantást a receptre, láthatjátok, hogy egy nagyon is egyszerű, olajban sült tésztáról van szó. 

Nagyon kókuszos, de habkönnyű tészta lágy vaníliakrémmel-ez a Raffaello-szelet (hívhatnánk kókuszos krémesnek is, de így sokkal trendibb.)

 Hatalmas sikert aratott nálunk karácsonykor ez a sütemény, még a nem édesszájú férfiak is rájártak, és ezt kapkodta le mindenki a tálcáról a hagyományos karácsonyi sütik mellől. Bár nincs benne semmi szívecskés, ez az én ajánlatom Valentin-napra, lepjétek meg vele, akit a legjobban szerettek (akár saját magatokat is ♥, ha nincs méltóbb jelentkező).

Egy szokásosnál édesebb húsos étel következik, bár a címben nem jelöltem, de az Elkészül 50 perc alatt?  sorozatom egyik kedves menüje ez.  A csirkemellet most ananásszal ízesítve toltam be a sütőbe, klasszikus kukoricasaláta készült hozzá (na most kapnak a szívükhöz, akik az édes ízt csak a sütikben tudják elképzelni), a köret pedig jázminrizs, és azért nem a hagyományos, mert a tökéletesnek hitt receptemet követve idén már másodszor sikerült mamaligát főznöm abból a rizsből, amit 15 éven keresztül- ha akartam- sem tudtam elrontani, mindig tökéletes és pergős volt (előbb-utóbb csak érkezik egy másik szállítmány az országba, mert ez most borzasztó.)