Boldogan nyaraló családok fényképei a facebookon, aztán egy szívbemarkoló poszt, pontosabban kérés a tanárok felé, hogy inkább meg se kérdezzék a gyerekektől, hogyan telt a nyaruk, mert sok családnak ez nem a kellemes élményeket jelenti, hanem nélkülözést, tengerparti nyaralás helyett ilyenkor is csak a keserves túlélést. Hát igen...a két véglet. 

 Úgy érzem, ennek a fényében igazán hálás lehetek, hogy annak ellenére, hogy nem volt a férjemmel közös szabadságunk, megpróbáltuk kihozni a nyárból, amit a sima hétvégék lehetővé tettek. 

Bejegyzésem tehát se nem panasz, hogy "sajnos többre nem telt", se nem dicsekvés, hogy "nézzétek, mennyi helyen jártam", csupán biztatás és ötletadó, hogyan lehet kevés időből, kevés pénzből élményekhez jutni. 

  1 napos kirándulás Baška-n

 Több utazási iroda is szervezett egynapos kirándulásokat Európa kedvelt városaiba, én és a nagylányom most születésnapi ajándékként kaptuk anyukámtól ezt a tengerparti kirándulást.

Húsmentes, de nagyon szerethető étel következik, amit mindenkinek meg kell kóstolnia, amíg még vannak napérlelte zöldségek. 

Amikor még nem fedeztem fel a főzés nélküli gyümölcsleveseket, már kutakodtam, mire lehetne lecserélni a hagyományos lisztes-tojásos habarást. A pudingpor szimpatikus megoldásnak tűnt, minden főzéssel készült gyümölcslevesnél használható. Selymessé teszi ezeket az édes-savanykás leveseket, de azért fontos, hogy tejből sem a zsírszegényt válasszuk.

Régebben elképzelhetetlen volt, hogy a fagyisnál a krémes-tejszínes fagylaltok helyett inkább a vizes sorbeteket válasszam, de egy isteni finom citromsorbet elindította a lavinát, már mindenhol csak ezeket lesem, szerintem mostanra végig is kóstoltam minden létező gyümölcsből.  És mivel nagyon egyszerű édesség, időnként otthon is készül nálam... most épp őszibarackból. 

Pár hetes távollét után igencsak meglepődtem, hogy a kertben gyakorlatilag teljesen megérve fogadott a nemtudom szilva. Nagyon jól emlékszem, hogy régebben mindig augusztus 2. felében főztük belőle az üstös szilvalekvárt, az utóbbi pár évben pedig konkrétan a parlagfű szezon kezdetével esett ez egybe... pont ez az, ami kivitelezhetetlenné teszi számomra már ezt a hagyományőrző eseményt, még akkor is, ha bokáig ér a kertben a lehullott, megérett gyümölcs.

De jelen pillanatban még semmi nem akadályoz abban, hogy akár reggeltől estig a kertben legyek...szilva, szeder, körte, akár gyümölcsnapot is tarthatnánk...de most inkább morzsasütit készítettem. 

Nyári zsíros kenyereink bearanyozója. :D Megunhatatlan savanyúság és elkészíteni is igazán egyszerű. Megmondták a régi öregek is, hogy a kovászos uborkához semmi másra nincs szükség, csak uborkára, kovásszal készült kenyérre és sós vízre. De hogy tökéletes legyen, jár hozzá egy csokor kapor és néhány cikk fokhagyma is. (Érdekes azért, hogy a kaprot nagyon utáló férfiak is odáig vannak ezért a nyári savanyúságért :D ).

Elkészítését tekintve a bonyolultabb főzős fagyik és a simán lefagyasztott gyümölcsös joghurt között valahol félúton helyezkedik el ez a tejes-tejszínes málnafagylalt. Ízét tekintve pedig épp olyan, amilyennek egy tökéletes málnafagyinak lennie kell. Pedig nem is cifráztam, citrom bárminemű alkotórészével például külön kérésre nem ízesítettem (később rájöttem, hogy felesleges is lett volna bele), de természetesen mehet bele akár az, illetve merészebb ízekkel is feldobható (pl. bazsalikommal, hiszen az az év fagyija). 

Elég jól ismerem a régies süteményeket, de a tejespite valahogy kimaradt a gyerekkoromból. (Szerintem ha kínáltak is vele valahol, nem kértem, mert egy rosszul sikerült, nem jól átsült lepénynek gondoltam. :D )

 A francia tejespite, a clafoutis, viszont az első kóstolás óta népszerű nálam (a gyerekeimnél nem annyira, nekik csak annyi volt a rövid véleményük, hogy "elmegy"). Szerintem viszont ellenállhatatlanul eteti magát ez a leginkább sült pudinghoz hasonlítható rusztikus édesség, amit ajánlott minden idénygyümölccsel megkóstolni, de az eredeti recept szerint cseresznyével, mégpedig magozatlan cseresznyével kell elkészíteni. Megpróbáltam így is, úgy is. Magozatlanul tényleg van benne valami különlegesen érdekes ízvilág, ugyanezt érzem a befőtt cseresznyénél és időnként még el is gondolkodom, hogy öntudatlanul milyen fűszert rakhattam bele. (Persze soha semmivel nem ízesítem, a cseresznyemagban van a titok.)

 A befőzési szezon a bodzaszörppel hivatalosan is elindult már több mint 1 hónapja. 

 De hogy mi köze van ennek az ember kontra majom leleményességhez, azt úgysem találjátok ki, de el fogom árulni a bejegyzés végén. 

Húsimádóknak egész biztosan elképzelhetetlen, hogyan lehet egy falatnyi húsból ehető feltétet varázsolni egy egész család számára... például egy jó főzelékre. Pedig nem lehetetlen, nekem több ötletem is van, de most csak egyet mutatok.